Volt szakmám a mozdonyvezetés. tulajdonképpen ma is mozdonyvezetőnek vallom magam annak ellenére, hogy már nem ebből élek. Jelenleg is vasúton dolgozom és még mindíg részben a mozdonyvezetőkkel, s mint felettesük továbbra is megillet az ellenőrzés joga ergo továbbra is tartózkodhatok a mozdony vezetőállsán. S ha már ott vagyok akkor szinte mindíg vezetek is egy kicsit, azért hogy ne jöjjek ki a gyakorlatból, mert ugye soha nem lehet tudni..... Ismeritek a klasszikus mondást: "egyszer fenn, egyszer lenn"!

Amíg aktív mozdonyvezető voltam soha nem gázoltam, már ha nem számítom bele azt a nagytestű kutyát amit egyszer egy Bp nyugati Esztergom fordulóban üttöttem el a Pilisben. Ezen a télen viszont egy ilyen ellenőrzés során való vezetésem majdnem elrontotta az eddig igen kedvező statisztikámat.

Semmi nem utalt a közelgő veszélyes helyzetre. A vonatunkkal minden gond nélkül áthaladtunk Hajmáskéren, a 80-as lassújel végét elhagyva felgyorsítottam 100-ra. A mozdonyvetzető kollégával az élet dolgairól elmélkedtünk. Közeledtünk a 8-as út felüljárója miatt a felsővezetékbe beépített kiszigetelt szakasz felé, már kezdtem a kikapcsolási manővert amikor észrevettem, hogy előttünk valaki már fékúton belül téblábol a sínszálak között. Ez azt jelenti, hogy azonnal átvillant az agyamban, hogy nem fog a szerelvény megállni, ha nem lép ki akkor el fogom ütni. Azonnal gyorsfékeztem, és ezzel egy időben nyomtam a kürtöt. A férfi észlelte, hogy rossz időben rossz helyen van, láttam az arcán, hogy az alkohol mámor ellenére felfogta, hogy nagy a  baj! Az egyetlen helyes megoldást választotta, jelesül azt, hogy kimenekül a sínszálak közül. Úgy vettem észre, hogy sikerül is neki kilépni, már már megnyugodtam amikor egy kisebb koppanást hallottunk a mozdony oldaláról. Döbbent csend ülte meg a vezetőállást, a pillanatnyi csendet a kolléga törte meg aki közölte, hogy pont a kiszigetelt szakasz alatt fogunk megállni, igaza is lett. Miközben az járt a fejünkben, hogy mit fogunk hátul látni, tettük a dolgunkat, telefonon jelentettük a gázolást jeleztük, hogy vissza kell gurulnunk a feszültség alatt lévő szakasz alás stb....

A kolléga elővette zseblámpáját és elindult hátra, én végül nem mentem mert nem volt zseblámpám így viszont a sötétben úgy sem tudtam volna segíteni! A kalauzt is maga mellé véve tűnt el a kocsik mellett. Felhívtam Veszprémben a szolgálattevőt, hogy hol állunk és hogy mi történt velünk. Mondtam neki, hogy ha majd indulni kell akkor vissza kell gurulnunk mert a kiszigetelt szakasz alatt csak úgy tudunk átgurulni ha lesz mód egy kicsit gyorsulni és lendületet venni. A szóbeli engedélyek elhangzása után maradt a vezetőálláson a magány és a gondolatok, nagyon rossz volt belegondolni, hogy esetleg meghalt az ember akinek az arcán nem sokkal ezelőtt még láttam a rémületet. Nem tudtam megállni, hogy ne hívjam fel a mobilján a kollégát, hogy mi van ott hátul? Hála Istennek azt mondta, hogy bár már majdnem feladták a keresést (mert a sötétben a zseblámpa fényénél nem sok mindent láttak), de meglett és nincs különösebb baja. Úgy sikerült megtalálni, hogy megzörrent a bozót, kolléga attól tartván, hogy esetleg egy kóbor kutya készül támadni oda világított és akkor látta meg a feltápászkodó alakot. Kérdezte tőle:

-Magát ütötte le a vonat?

-Igen

-Nincs semmi probléma?

-Nincs

S az áldozat már indult is volna tovább a falu felé, na nem addig a! Az irányító elrendelte, hogy vigyük be az áldozatot Veszprémbe mert akkor oda küldi a mentőket. S úgy is lett mire mi beértünk Veszprém állomásra addigra ott is voltak a mentősök. Elég ritka dolog, hogy egy vasúti gázolás áldozata a saját lábán távozik, de most ez megtörtént. Kissé csapzott volt a férfi, a homlokán nagy lila folt éktelenkedett, és a nadrágja alul kissé foltos volt elől folyadéktól, hátul egy bizonyos masszától ;-). Érdekes volt megfigyelni, hogy az ütközés előtti tekintetéhez képest most szinte teljesen józannak tűnt.

Később tudtam meg, hogy az agyrázkódáson kívül egy bordája tört el az áldozatnak, így elmondható, hogy neki is és nekem is szerencsénk volt. Neki mert megúszta, nekem meg azért mert ugyan már gázoltam, de még halálos gázolásom nem volt. Van néhány kolléga aki úgy megy nyugdíjba, hogy nem gázol soha. De sajnos ennek inkább az ellenkezője az általános! Tudunk olyan kollégákról akik bőven 10 áldozat felett járnak. A döbbenetes az, hogy ezek az esetek kevés kivételtől eltekintve, mind mind az áldozatok hibájából következnek be. Sajnos sok az öngyilkos, és sok a felelőtlen a tilos jelzés ellenére a vágányon keresztül hajtó autós, vagy átsétáló gyalogos.