Jó régen karcoltam valamit ide a blogomra, létrejötte kavart egy kis vihart családi körökben. Talán elcsitulnak a hullámok.
A távolmaradás oka végül is nem ez volt, hanem az átlagosnál sűrűbb program. (Csak zárójelben jegyzem meg emiatt is szorulok mostanában rendesen, nyílván jogos is, nem tudom hogyan lehet most a kicsit meglódult szekeret visszafogni?)
Miről írjak először. Talán a fotózásokról. A városom egyik testvérvárosa a német Unna, nekik is és mostmár nekünk is van fotóklubunk. A két város két klubja között létrejött egy projekt amiben közösen portré fotókat készítettünk. Mi március közepén voltunk kint, ők május közepén voltak itt. Húsz fő vett részt a projekten, tíz magyar és tíz német fotós. A munka párokban folyt így 10 német és 10 magyar modellről készültek képek. A készült képekből pedig előbb Unnában lesz kiállítás augusztus közepétől egy hónapig, majd itthon október elejétől. Kiállítani három-három képet fogunk modellenként, az az páronként hat-hat képet. A képek témája a következő képpen oszlik meg. Egy műtermi fotó, egy fotó amin a modell kívánsága szerinti beállítás van, és egy fotó amin a fotós kívánsága szerinti beállítás van.
Mi a német partneremmel, kint is és itthon is fiatal nőket fényképeztünk. Mindkét modellnél bebizonyosodott, hogy szerencsésen választottunk, mert könnyű volt velük dolgozni. Annak ellenére, hogy magam meglehetősen amatőr szinten űzöm a fotózást az elkészült képekből még válogatni is lesz módom, hogy mit állítsak ki és lehet, hogy lesz olyan, amit fájó szívvel hagyok ki majd a kiállítási anyagból.
Csütörtökön délután érkeztek Ferihegyre a fotóstársak és onnantól kezdve csak aludni estem haza pénteken és szombaton. Vasárnap reggel még megreggeliztettük a teamet aztán délelőtt indultak a reptérre és estére már otthon is voltak. Közben igyekeztünk a modellfotózásokon túl egy kis programot is biztosítani így volt gyárlátogatás, múzeumlátogatások, vadaspark megtekintése, hastánc, akusztikus gitáron játszó zenész, stb…..
Kicsit magamnak is bekavartam, mert a szombat délelőtti német kísérős programba bele keveredett egy hirtelen jött civil kezdeményezés, egy szemétszedés. Sajnos még mindig viszonylag sok szemetet ne ma szeméttelepre visznek ki az emberek, hanem az erdők mezők szélére. Itt aztán ha már van egy kupac akkor mások azt hiszik, szabad a vásár és még többet még többet tesznek le, mígnem lesz ott kanapé, hűtőszekrény, oszlopos fúrógép, harcoló német alakulat stb….
Szóval annak ellenére, hogy tudtam, nem fogok ráérni, mégis megszerveztem a dolgot mert bíztam abban, hogy lesz elég ember aki szedje a szemetet, ha minden megvan szervezve! Tulajdonképpen jól gondoltam, sokan eljöttek és nem is azzal volt a gond, hogy ki dolgozzon, hanem azzal, hogy kevés volt a konténer és még azt a kevés konténert is kicsit rosszul szerveztük meg. Ennek ellenére minden elismerésem a fiataloké és a nyugdíjasoké, akik most egymás mellett dolgozva közösen tettek azért, hogy kicsit szebb legyen a környezetünk és a sok szemét, ne bántsa már tovább senki szemét!
Visszatérve a szemét témát indítógondolatomra, a kavarásnak az lett a vége, hogy én aki szerveztem a szemétszedést alig-alig fogtam meg a munka végét, mert amikor ott voltam az erdőben akkor is zsákért, vagy kesztyűért kellett rohangálni. Ezért aztán legalább egy fő joggal neheztelt rám, tőle igyekeztem is sűrűn elnézést kérni, legalábbis virtuálisan, mert azóta nem volt módunkban találkozni személyesen.
Mi is volt még? Szervezzük a mozdony hazajutását, egyelőre papír munka miatt áll a projekt, de remélhetőleg júniusban a gép itthon a róla elnevezett völgy bejáratánál fog pihenni! Jó hír, hogy lassan-lassan összegyűlik a szükséges pénz, így az utolsó akadály is elhárul a szállítás elől.
Szóval ezek miatt nem igen volt időm ide bejegyzést írni. Kicsit lelkileg padlón vagyok, mert bár a munkámban sikeresnek gondolom magam, és a civil mozgolódásaim sikeresek, most mégis kicsit feszült a hangulat otthon. Na de azért vagyunk, hogy ezeket, a problémákat megoldjuk. Bízom mindkettőnk józan ítélőképességében és abban, hogy minden úgy halad tovább, ahogy annak haladnia kell.
