Kell-e hogy 37 évesen az ember felkészüljön az elmúlásra? Elvileg nem. De ha jobban bele gondolok, akkor bizony ez már az-az életkor lehet, ami akár azt is jelentheti, hogy az életem felén túl járok.
Szeretném, persze elvégezni azt a feladatomat, ami rendelve van nekem. Ez pedig a négy gyermek felnevelése. Teljesen egyértelmű, hogy az ő ballagásaikon, esküvőiken részt szeretnék venni. Aztán részese szeretnék lenni minden örömüknek és a sikereiknek, valamint támogatni szeretném őket lelkileg, ha bánkódni van okuk. Ez ugye lehet vélt vagy valós ok, könnyebb ezekből, a hullámvölgyekből kikecmeregni nekik, ha van valaki mellettük, aki támaszt nyújt.
Mint az előző bejegyzésemből láttátok a vasút veszélyes üzem, és amíg az ember mozdonyon utazik számolni, kell olyan szörnyű balesetekkel, mint a legutóbbi szőnyi eset, amikor egy kolléga az ütközés következtében a helyszínen életét vesztette. Nekem pl. rendszeresen visszatérő (rém)álmom, hogy egy éghető anyagot szállító tartályautó hajt a vágányra, és már nem tudom elkerülni az ütközést. A vészfékezés és a kikapcsolások elvégzése után menekülök a géptér felé de elesek, nagy recsegés, ropogás és üvegtörés zaja közepette megállunk, de a mozdony egy elszabaduló alkatrésze alá beszorul a lábam és nem tudok kimenekülni a géptérből. Segítséget kérek mobilon, de érzem, hogy benzin illata van a levegőben, tudom, hogy a legkisebb szikra is lángba boríthatja a mozdonyt és az elgázolt tartályt. Szorult helyzetemről tájékoztatom az irányítót, aki megteszi a szükséges intézkedéseket. Mivel nincs mit tenni várok, s felhívom a feleségemet………
Nos általában ez az a pont ahol felébredek és fordulok egyet, hogy tovább tudjak aludni, de akkor már más álmot látok.
Mivel néha napján foglalkoztat az elmúlás kérdése, ezért átgondoltam, milyen temetést szeretnék magamnak. Ezt nagyjából elmondtam a feleségemnek is csak, hogy tudja.
A temető legyen az éppen aktuális lakóhelyemhez a lehető legközelebb. De ez csak egy a kritériumok közül mert az is fontos, hogy a közelben vasútvonal legyen, ugyanis szeretnék mozdonyvezető temetést. Ez nem áll semmi extrából, csak mindösszesen annyiból, hogy amíg a koporsót leengedik a sírba addig a közelben álló mozdony kürtje folyamatosan, szól. Sajnos már több ilyen temetésen vettem részt és engem mélyen megérintett ez a momentum. A koporsóból gondolom, kitaláltátok, hogy nem szeretnék hamvasztásos temetést. Bár nem vagyok nagyon mélyen vallásos, azért félem az urat, így természetesen csak és kizárólag egyházi temetést tudok elképzelni, annak rendje és módja szerint.
Röviden ennyi nem akarok még számadást készíteni arról mit értem el eddig és mit érhetek még el. Az álom nem túl gyakori, ergo nem is visel meg, alapjában véve egy optimista és vidám legény vagyok. Nem sokat gyötrődöm ezeken a dolgokon de az élet már csak ilyen ez is benne van a levegőben……………..;-)
